Első kedd: eváltak miséje

Rendezgetem a gépen régebbi irományaimat (még a blog előtti időkből) s találtam egy rövid kis írást. Nem vidám, de mégis pozitív. S mivel mint régebben említettem, szeretnék egy kis segítséget nyújtani sorstársaimnak, az egyedülálló anyáknak, ezért azt gondolom, hogy - különösebb aktualitás nélkül is - itt a helye. Bátorításként. 

2011. december 6. - 1. kedd – elváltak miséje

Emlékeim szerint talán harmadszor mentem életemben úgy valahová, hogy nem vártam semmit, nyitottan arra, hogy ha kapok valamit elfogadjam, s ha nem, akkor se érezzem, hogy fölösleges volt az ottlét.

Belvárosi Plébániatemplom…. Elváltak miséje…. Itt kereszteltek. Itt keresztelték Petrát, Olivért és Csabit is… És itt kötöttem házasságot, itt esküdtem örök hűséget, ITT!!! A HÁZASSÁG SZENTSÉG!!!

Az irodából, ahol mise után beszélgettünk, beláttam a kis oldalszobába, ahová jegyesoktatásra (? ) jártam kb. 24 évvel ezelőtt.

Nyitottan mentem, hogy elfogadjam, ha kapok valamit, bár el nem tudtam képzelni, mit kaphatok, mit adhat a helyzetemben egy mise.

Késtem vagy 10 percet.

Beléptem a templomba és alig 2 perc múlva patakzottak a könnyeim. Nem, nem hiszti, nem gyengeség – felszabadulás, az az érzés, hogy most és itt lehet, nem néznek rád bárgyún, és szinte katarzis. Mert meg lettem szólítva.

Az igen idős atya elmondta (bár mit élhetett ő meg ebből?, mégis hiteles volt), hogy mi az, ami a szívünk mélyén a legrosszabb nekünk, mi az, amiért mások vagyunk, mint más egyedülállók, mások, mint az özvegyek: mi többnyire elhagyottak – vagy elmenekülők – vagyunk. Perifériára szorulva, meg nem értve, az önbecsülésünk valahol a porban – hiszen mi nem vagyunk elég jók erre a szentségre. És pontosan tudja, mi a legnagyobb baj, ami ide vezet: a nem kimondott, nem megkapott jó szó. Mi már a házasságon belül is értéktelennek éreztük magunkat.

A pap bácsi reszkető hangjával az Úr elmondta, milyennek lát mégis minket: értéknek, kimondhatatlan nagy, egyszeri és megismételhetetlen kincsnek, hősnek, olyannak, aki csodálatos dolgokat ad, aki mégis, minden nehézség ellenére családja maradékáért küzd, harcol, és odaadja magát annak a pöttöm közösségnek: a gyermekeinek. Aki mégis igyekszik haladni az ő útján! Elmondta, hogy nagyon, nagyon fontosak vagyunk, nem vagyunk hulladék!!!

Elmondta, hogy szépek vagyunk és csodálatosak az Ő számára.

Igen, ott, annak a templomnak a homályában tegnap este, Isten végre válaszolt nekem. És azt mondta:”LÁTLAK! LÁTLAK TÉGED!!!”

(Figyelmetekbe ajánlom, hogy, minden hónap első keddjén este 6 órakor jelenleg is elváltak miséje van a Belvárosi Plébániatemplomban - kivéve most novemberben, mert Mindenszentekre esik, ezért kivételesen a következő kedden, tehát 2014. november 8-án lesz! Mindenkit nagy szeretettel várnak!)